Ünnepi istentisztelet, ősbemutató, ünnepi műsor és nagyebéd

Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 18Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. (2 Kor 5:17-18.)

2017 november 5-én ünnepi istentiszteletre, majd azt követően egy rövid műsorral és ünnepi beszéddel egybekötött nagyebédre gyűltünk össze a Nt. Szigeti Miklós által vezetett vancouveri Első Magyar Református Egyházban, hogy méltón lerójuk tiszteletünket a reformáció 500 éve előtt. Ünnepségünk díszvendége Nt. Jakabffy Zsolt Attila, a San Fernando Völgyi (Los Angeles) Magyar Református Egyház lelkipásztora volt.

Vendéglelkészünk tartotta  az ünnepséget megelőző péntek este a bibliaórát is, melynek témája a Lukács 10:38-42-ből jól ismert Mária és Márta típusú személyiség kapcsán a személyes megújulásunk volt. Hiszen a reformációnak éppen az ad létjogosultságot, hogy  − függetlenül a felekezeti hovatartozástól − ma éppoly szükség van az Istennel való kapcsolatunk elmélyítésére és állandó megújítására, mint Jézus korában vagy a reformátorok idején.

Az ünnepi istentiszteletünk több szempontból is reform-jellegű volt. Itt került sor Szigeti Dávid Isván, gordonkaművész zeneművének ősbemutatójára, amelyet eredetileg vonós zenekarra írt és most átdolgozta csellóra és orgonára, így fejezvén ki tiszteletét a reformáció hithőseinek és hódolatát Istennek. A darab Tokaj kapitánya, Németi Ferenc  1565-ből származó hitvalló énekének megzenésített változata, melynek címe: Variációk egy református dicséretre. Előadta a szerző és Magyar Katalin, zongoraművész, kántor. A bemutató annyira elbűvült bennünket, hogy elfelejtettünk fényképet készíteni. Ezért, ha esetleg valakinek mégis sikerült, kérjük, küldje el nekünk, hogy megörökíthessük.

Másik zenei és egyben liturgiai újdonság, hogy olyan modern feldolgozású főéneket illetve az igehirdetésre ráfelelő éneket énekeltünk, amely a fiatalabb nemzedék zenei ízlésének jobban megfelel. Gitáron és szájharmonikán kísért Orbán László, illetve a másik gitáron Madari Miklós, helyettes kántor. Bízunk benne, hogy ezek a szép dicsőítő énekek (Atyám két kezedben, Áldott légy Istenem) és még majd mások is hamarosan ismertté válnak a gyülekezetünkben.

 

 

 

 

 

Újszerű volt az az igehirdetés is, ahogyan Nt. Jakabffy Zsolt Attila párhuzamot vont a teremtés története és az új teremtés mint új Ádám kiformálódásának folyamata között, mindezt beágyazva a reformáció gondolatkörébe,  a 2 Kor 5:17-18. és a Róma 12:1,2 alapján. A reformáció egyik legnagyobb vívmányának nevezte, hogy ismét középpontba került Isten igéje, amely így autoritássá és hatalommá válhat nemcsak az egyház, hanem az egyén életében is. A nagy kérdés, hogy mennyire sikerül ez egyénileg, mennyire kerül oda a kereszt az ember életébe, mennyire lesz a szentírás autoritás és hatalom, mennyire lesz az egyén reformálható. Ez egy folyamat, amit Isten elkezd bennünk, és ezek mentén nekünk tovább kell növekednünk és fejlődnünk. Amikor megigazulunk hit által, végre békességünk lesz Istennel. Ennek a békességnek a megtapasztalása ad stabilitást az életünkben. Amíg a tetteken, cselekedeteken keresztül keresünk megigazulást, nem lelünk békességet. Luther vívódásai között jött rá, hogy az igaz ember hitből él, nem cselekedetekből.

Az igehirdető szerint három dolog adja meg ezt a stabilitást: Isten igéje; Isten élő Szentlelke; és az Ő hátrahagyott földi teste, az egyház. Ebből az első kettő tökéletes, a harmadik nem is volt, nem is lesz tökéletes. Mégis Isten ezt az egyházat használja fel, hogy a nyájat egybetartsa, a saját erejét, igéjét, lelkét felszínre hozza. Az egészséges nyáj a pásztort követi és szüntelen reformáció, mintegy karbantartó megújítás által fejlődik, növekszik. De – ahogy Jézus mondja Nikodémusnak a János 3-ban – először újjászületésre van szükség. Az első lépés az újjászületés, az új teremtés. Enélkül a reformáció nem fog sokat érni.

Nt. Jakabffy Zsolt sorra vette az újjáteremtés napjait, komoly önvizsgálatra késztetve bennünket. Az első nap tehát a megtérés napja, amikor új teremtéssé változunk. Volt-e ilyen első napod, amikor Isten Lelke megszólított, lebegett az életed felett, amikor vádolt a bűneiddel, térdre kényszerített és te odaborultál, kérted a bocsánatát és kérted, hogy gyúljon fel életed fénye – tette fel mindannyiunknak a kérdést. Volt-e, van-e ilyen az életedben? Ez lehet egy nap, több hét, hónap, év, egy esemény. Fontos, hogy tudjuk, van-e ilyen „napunk”, mert akinek nincs, szüksége van erre a megújulásra.

A második nap a szétválasztás napja. Itt élünk ebben a világban, de nem evilágból valók vagyunk (Máté 5:8; Róma 12: 1,2). Megtörténik-e ez a szétválasztás az Isten világa és a mi saját világunk között?

A harmadik nap a magvetés napja, a szolgálat elkezdésének a napja, amikor a dolgok igazán beindulnak az ember életében. Ez a gyümölcstermés ideje. Áldás csak akkor van a keresztyén életen, ha a szeparáció megtörténik. Ahol megvolt a szeparáció, természetes a gyümölcstermés. Ha a hívő megpróbál együtt élni a világgal, szenvedés lesz a keresztyén élete. Ha nem, akkor jön az áldás.

A negyedik nap a szolgálat, az iránymutatás napja, a melegség, hitből jövő cselekvés ideje, amikor már vezetjük az embereket és Istennek fényét sugározzuk, nem a magunkét. Az érett keresztyént jó követni, mert ő már korábban végigment az úton (23. zsoltár).

Az ötödik nap az életünkbe képes belépni az a természetfeletti erő, amire sokszor szükségünk van a szolgálathoz. Isten természetfeletti ereje megújít, átvisz a nehezeken. Amikor valaki a természetfeletti erőből nem kap eleget, kérdezze meg magától, hogy volt-e első, második, harmadik napja, mert az 5. nap ígérete ezeknek szól elsősorban, akik ezen végigmentek, akiket Isten elválasztott. Azért, hogy eljussunk az Isten teljességét elérő nagykorúságra, Istennek megvan a rendje, enélkül nincs áldás (Efezus 4, 13).

Az igazi reformáció az, amikor úgy viselkedünk ebben a világban, mint Krisztus. Az Isten célja az, hogy az új ember, új Ádám ne azt tegye, amit a másik Ádám tett a paradicsomban. Mit csinált? Elbújt, elszaladt Istentől. Az új Ádám odafut Istenhez, leborul a lábához és azt mondja: áldalak és magasztallak, Istenem. Ez a személyes reformáció az, amire mindannyiunknak szüksége van – vonja le a végső következtetést az igehirdető.

A záró imádságban vendéglelkészünk kihangsúlyozta, hogy azért lehetett reformáció, mert az egyház megreformálható volt. Hálát adott az ősatyákért, a zsinatokért, ahol a szentírást összeállították és hitvalló testvéreinkért. Ahhoz kért erőt, hogy ne a vallásokra figyeljünk, hanem a Krisztusba vetett egyetlen összekötő hitre, amelyik valóban összeköt bennünket nemcsak egymással, hanem elsősorban Krisztussal.

Az ünnepi istentiszeleten került sor a megválasztott és 10 tagúra kibővített, új presbitérium eskütételére és beiktatására is. Balról jobbra: Szőke Szabolcs, Tarkó Lóránd, Dr. Mészáros Margit, Faragó Katalin, Zathureczky Csilla, Magyar Katalin, Dobosné Jávor Andrea, Orbán Melinda, Herczeg Mihály. Márton Ida régóta presbiter, most nincs a képen.

Istentisztelet után az „Erős vár a mi Istenünk” című, jól ismert közös énekkel és egy rövid műsorral folytattuk a megemlékezést. Dr. Mészáros Margit, presbiter Túrmezei Erzsébet: Jelige című versével tisztelgett Luther emléke előtt. Ezt követően a Forrás Népi Együttes táncosai ( Ollé Attila, Szamosközi Erzsébet, Méray Andy. Carmen Aziz) mezőmadarasi táncokat adtak elő. Az ebéd előtti imádságot Nt. Szamosközi László, nyugalmazott lelkipásztor mondta.

 

A finom ebédet a Bethlen Kata Női Kör készítette, Faragó Katalin vezetésével. Az ebédkiosztásban szorgos önkéntesek segédkeztek.

Ebéd után került sor Nt. Jakabffy Zsolt, Attila ünnepi beszédére, melyben elsősorban arról szólt, hogy milyen áldásai voltak a reformáció 500 évének a magyar nép életében, hogyan hatott az 1500-1600-as években a török megszállás alatt élő magyar nép megmaradása, kitartása, újraéledése szempontjából – és hat egészen mindmáig a hitéleten túl a szellem, a kultúra, a művelődéstörténet legkülönbözőbb szféráiban egész Európában.

Áldott alkalom volt, melyet közös imával zártunk. Köszönet a műsorszervezőnek, Orbán Melindának. Soli Deo Gloria!

A teljes istentisztelet videón megtekinthető az alábbi menünél is, lejjebb az oldalon:  https://emrepresbiterium.wordpress.com/igehirdetesek/vasarnapi-istentiszteletek/

Facebook oldalunkon további képek láthatók: https://www.facebook.com/Vancouveri-Első-Magyar-Református-Egyház-549007498553004/

A beszámolót készítette az EMRE Presbitérium nevében: Dr. Mészáros Margit

emrepresbiterium névjegye

Vancouveri Első Magyar Református Egyház Presbitériuma (Kálvin 1955) 2791 East 27th Avenue, Vancouver, BC. V5R 1N4, Canada Tel. 604-437-3442; emre.presbiterium@gmail.com Lelkipásztor: Nt. Szigeti Miklós
Kategória: Uncategorized
Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s